Ébredés

Nincs már nekem álmom,
elúszott csendesen,
nem maradt itt egy sem,
ami megkísértsen.
Viharok is tépték
vadul, könyörtelen,
magára maradva,
küzdve reménytelen…
Megadta hát magát,
nem kívánt harcolni,
megtiporva, gyengén,
nem akart már élni.
Szép álom volt, békés,
fényben bontakozó,
akár színes szirmok,
vágyra nyíladozó.
Tavaszban született,
nyár volt a dajkája,
nem tudta, hogy várja
ősz fagyos csapdája.
Viszi a sors lassan,
sodortatva árban,
majd elmerül végképp,
zavaros habjában.