Ébredés

Komisz dolog a reggel,
mikor álmod felett ítéletet mond,
pedig még élnéd tovább,
hisz ő járt nálad az éjjel
és ölelt, őrült szenvedéllyel.

Puha ágyad börtönében
mint fáradt vándor pihensz még,
takarod fejedre húzod,
mert bántja szemed a fény,
pedig érted kell a Nap, sugarán a remény.

De kelni kell, menni kell.
Füledbe hasít a vekker szava,
átjár mindent a friss kávé illata,
mi a szomszédból lopakodik át,
s egy rádió ontja slágergyanús dallamát.

Most már úgy is mindegy.
A fürdő magányában,
tükörképedet hamisnak látod,
hajszárítód halkan duruzsol,
míg arcodra a smink édes pírt varázsol.

Már szép vagy és szép a reggel.
Fény-virág nyílik szobád falán,
csókot lop arcodra egy arany sugár,
apró mosoly villan huncut szemedben
és a következő éjszaka jár már a fejedben.