Ébredés
Te
Pár
Szép
Szóid
Hallom
Mialatt
Éledezek
Nemlétből
Lassacskán
Kék szemeid
Kérlelgetnek
Kezed simogat
Értem élsz már
Nekem szólsz te
Kezeimet simítod
Próbálok rádnézni
Szorítani kezeid
Szemeidbe látni
Éledni éretted
Szólni hozzád
Üzenni neked
Küzdök élni
Akarok még
Melletted
Elaludni
Ébredni
Sétára
Menni
Élni
Míg
Te
Amíg élek
Csak amiért szeretlek
Azért mondom el neked
Minden nap ötezerszer
Hogy rajongok érted
Örökké szeretettel
Mert nem tudhatom
Hát ezeket vajon
Még hányszor is
Adatik még meg
Mondani neked
Hogy imádlak
Gyönyörűség
S bámullak
Csodállak
Szerelem
Elkísér
Utamon
Végig
Amíg
Élek
3 hozzászólás
Különös szerkesztési módot találtál verseidnek. Különösen az Amíg élek tetszik. Teljesen egyetértek, addig kell tudatnunk szeretteinkkel, hogy mennyire szeretjük őket, amíg lehetőségünk van rá.
Nekem nagyon tetszik ez az érdekes képversre emlékeztető szerkesztés és a megfogalmazott érzések és gondolatok. Elolvasom több írásod is, felkeltette az érdeklődésemet.
Kedves Rozika, és Maristi!! Nagyon örülök, hogy tetszik a versem!! Aranyosak vagytok!! Szeretettel: Ági