Ha egy álom túl sokáig tart,
s felébredve érzed, szívedbe mart,
cafatokban lóg bár a lelked,
önmagadat újra megleled.
Mint puzzle-t próbálod kirakni
széthullott léted darabjait,
rejtett kis zugokban keresed
elárult jövőd, az életed.
Lassan helyére kerül minden,
akár egy összevágott filmen.
S míg a részek egésszé állnak,
tán álmaid valóra válnak.
4 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Én nem tudom, nállam az álmok mindig rövidek, sokszor mióta nem dolgozom, és nem kell kiszabott időben felkelni, sürün kényszeritem magamat a tovább alvásra, mert a szép álmot szeretném tovább álmodni. Én mindig, és mindenkor ugyanazon a nézeten vagyok, mint Pearl Sydenstricker Buck idézete:
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat – legyenek azok bármilyen álmok." És az örök remény a versed utplsó sora: tán álmaid valóra válnak. Én mindenféleképpen szívből kivánom neked.
üdv Toni
Úgy legyen, azt kívánom Neked, ahogyan a szép versed utolsó szakaszában magad is megfogalmaztad.
Szeretettel: Kata
Kedves Toni!
Versemben valójában egy ébren álmodott álomról írtam, amely túl sokáig tartott, ideje volt felébrednem belőle… Köszönöm, hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Kata!
Új álmok jönnek, és az ember újult erővel igyekszik megvalósítani őket:) Köszönöm kedves szavaidat:)
Üdv: Borostyán