Figyelem, ahogyan
felébred a város…
Apránként bontja ki
szürkéből színeit,
a derengő hajnal
arca már opálos,
az ég is tompítja
csillagos fényeit.
Hangját csiszolgatja
picit a kismadár,
szaporán megfürdik
gyöngyöző harmatban,
várja, hogy felfénylik
messze a láthatár…
Oly szép ébrednie
ott kint a szabadban.
Távoli, halk neszek
indítják a napot.
Hallgatom az élet
lüktető moraját,
kitárom szobámon
én is az ablakot,
s élvezem lényembe
sugárzó tudatát.
2 hozzászólás
Szia Judit! 🙂
Szép reggeleket kívánok neked ezen a csöndes estén! 🙂
Gyönyörűen teríted a színek kiteljesedését, hangokká alakulását, lüktetését. Igazi csemege ez most, az estébe hajolva.
Belém költözött, és ezt köszönöm. Nem gondoltam, hogy a sötétségben hajnali fény árad felém. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Judit !
Nagyon szép képeket tártál elénk, élvezet volt olvasni versedet…
Szeretettel olvastalak: Zsu