ébrenlét a hajnal peremén

csillogó cseppekből
fűzöm a nyakláncom
tollpihe szerenád
elviszi az álmom
tüstént de gyengéden
akarom mindened
ráérős percekből
élményed kipereg
múlik a pillanat
döccenve megakad
szorítom bensőmben
halkuló hangodat