ha hazajössz
holnap hajnalban
ajándékot ne hozz
csak ébressz fel halkan
vigyél a reptérre
négyszárnyú madárra
üljünk fel újra
én jó leszek ígérem
nyugton maradok
csak figyelem éberen
a felhőkig érve
hogy zsugorodik a város
mily gyorsan lendíti
ezüstzöld szalagját
a hegyeken túlra
s ha betakarja fehér pára
eltűnik hirtelen
csak mi leszünk ketten
de az éppen elég
mert örömben
cinkosunk lesz az ég
és apa
ajándékot ne hozz
kapsz tőlem harmatot
sírkertben szedtem
az árvácskát
hajamba is fontam
lásd milyen szép vagyok
16 hozzászólás
Gyönyörű vers! 🙂 Nagyon tetszett!
Szeretettel: Annie
Köszönöm Annie:)
Ez szép, nagyon szép emlékvers!
Szeretettel
Ida
Örülök, ha tetszett!
Köszönöm:
Évi
Szia Évi! 🙂
Felpezsdít a modern költészet, és nem mondom azt, hogy én sosem… úgyis megbánnám, mert egyszer… valamikor… talán. 🙂
Apád büszke lehet rád. Bár nem most írtad a versed, de a jelenben is megható.
Nagyon tetszik, könnyeket csalt belőlem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia drága Kankalin:)
Én is büszke vagyok rá (mármint apámra:), ha jól emlékszem, a halála után kezdtem el igazából írni… sokáig éreztem a hiányát.
Örültem neked:)
Évi
Kedves Évi!
Könnyfakasztó, szívbemarkoló… A szeretet hatja át, s szép emléket állítasz Édesapádnak!
Szeretettel: Kata
Igen, köszönöm Kata:)
Ölellek:
Évi
Kedves Évi!
A szeretteinket mindig visszavárjuk, pedig tudjuk legbelül, hogy ez már lehetetlen. Vágyunk a hangjukra, az arcukra, az érintésükre…
Szeretem olvasni a verseid, mintha csak elmondanád mi volt tegnap, a végén pedig ott a csattanó, siklok sorról sorra, a végén meg üt, mint a szögbelövő, moccanni sem tudok.
Szerintem a bánat a legjobb tollforgató, én is akkor kezdtem az írást.
Szeretettel: Angie
Sokan vagyunk így ezzel Angie, jólestek szavaid, köszönöm:)
Évi
Kedves Kevi!
Micsoda kedves, érzelmileg mélyreszántó vers. Valahogy nekem a jelent és múltat is idéz egyben. Átható a bánat, ami végigkísér benne. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
A hajnali ébredések voltak mindig rosszak (azt hiszem, mindenki így van ezzel, aki felébred, és azon nyomban tudatosul benne, hogy a szerettünk már nincs), hát persze hogy arra vágyik, hogy másként ébredjen. A gyermek érzéseivel próbáltam megírni, mert az apáknak mindig a kicsi lányai maradunk, akárhány évesek is vagyunk.
Örülök annak, amit írtál.
Köszönöm: Évi
Kedves Éva
Én is az anyukám halála után kezdtem írni verseket. Úgy éreztem mintha a versem utolérné valahol. Vagy mintha közelebb lenne hozzám.Igazán akkor értettem meg, hogy minden egyszeri és megismételhetetlen.Addig azt hittem minden örökké tart.
Sok szép verset kívánok neked.
Szeretettel : Ágnes
Így van ez Ági… belőlem ömlöttek akkoriban a versek (és sok volt az apás vers).
Jókívánságaidat köszönöm (egyelőre a régieket javítgatom).
És viszont jó alkotást neked is!
Üdv: Évi
"csak mert szeretemvers", nagyon-nagyon szép.
Ölellek
Emese
🙂
én is ölellek Emese:)