reszkető vágyainknak ébresztő varázs,
lassan lángot vet a bennünk izzó parázs
s fagyos hópelyheket olvaszt az érintés,
tavaszt idéző mézillatokkal ébreszt
fájó emlékeinket messzire dobja,
a kellemetlen múltunkat hanyagolja
s lelkünk összefonódva tűzcsóvát éleszt,
megérkeztél végre, újra itthon vagy már,
bújj ölembe, pezsegjen a gyönyörű nyár
hisz csak te tapinthatod csilló fényruhám,
két test, de egy lélek a kéj köpenyében,
gyűlölt átokszó nem állhat közénk, kérlek
ne moccanj most, majd én festek gyönyör-képet.
10 hozzászólás
Szia Susanne!
A hangulata fogott meg igazán, kevésbé a rímei. Számomra újszerű rímképletű ez a szonett.
Ennek ellenére különösen a végére kezd élni a vers, és a " két test, egy lélek a kéj köpenyében" mesteri kép, nagyon eredeti, annak ellenére, hogy ezt az utolsó sorban ígéred meg.
bevonzott, mint egy lepkét 🙂
szeretettel: Szindbád
Szia Szindbád !
Azt elhiszem, a rímei nem is jók:)
Tán szonett, vagy sem, próbálkozom…
Lehet, hogy a végén kellett volna kezdenem ?
Az a kis kép "kiszaladt" belőlem 🙂
Hagyd a lepkét szabadon szállni, vagy repülj vele:)
Köszöntelek, szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Nekem nagyon tetszett a szonetted, varázslatos.
Kívánom, hogy legyen örök varázs, és ne csak pillanatnyi iluzió.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Nagyon szépen köszönöm, igazán kedves vagy 🙂
Nem nevezném én ezt szonettnek, csak próbálkozás 🙂
Köszönöm szépen jókívánságaid:)
Szeretettel láttalak : Zsu
Kedves Zsu!
Szép képekkel tűzdelt szonettedhez gratulálok. A rímképlet a helyén van. 🙂
Petrarca: 61. szonett (Liszt: 47.)
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom,
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;
áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj íve, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szívembe vésve mélyen.
Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva, szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak;
és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.
Weöres Sándor fordítása
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi !
Köszönöm szépen a szonettet, amit leírtál…gyönyörű 🙂
Kedves szavaidért külön köszönetem 🙂
Szeretettel : Zsu
Nem is annyira újszerű ez a rímképlet, mert petrarcai. Ezt Szindbádnak üzenem. 🙂 Bár….inkább pszt.
Igazad van kedves Noémi!
Az első szonettemre nekem is ezt írták: "Petrarcai", ami "szinte feledésbe merült". Úgy írtam, hogy nem is tudtam róla.
Susanne-nak is sikerült lefújnia a róla a port.
üdvözlettel: Szindbád
Igen a tavasz egyben újjászületés is az emberek lelkében. Hogy egy új szerelem is beteljesül.
Szépen írtad le ezt a versedben kedves Zsu! Tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka !
Minden tavasz megujulás…imàdom ezt a hònapot…kedvencem 🙂
Örülök , hogy tetszett a versem 🙂
Szeretettel : Zsu