Elégedett mosoly fakadt
remélem ajkadon,
kivált a szolgalét miatt
dagadva, bajnokom,
a lelked adva érte el
csaholtad oktalan,
botor hited románcra lelt,
de benned ennyi van.
Hogy is lehetne hát szabad
a gondolat veled,
hiszen, ha gőgödön szakad
soványka jellemed,
urad mögé, ha bújsz vigyázz,
nehogy belé harapj,
ma új esélyt hiába vársz,
te csak vakarcs maradsz.
2 hozzászólás
Kedves Ire!
Csoda jó elemzés!
Tényleg így néz ki az´Ebsors´!
Gratulálok!
Barásággal:ailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szavaidat.
Barátsággal, Imre