Le a háborúkkal !
Öltsétek magatokra a gyász színeit
mert valahol mindig ölnek
égnek a házak és a bombák szaggatta földek
kínlódva takarják sebeiket
Csak öltsétek magatokra a gyász színeit
s üljetek a szánalom nyikorgó kocsijára
csodáitokban dobol a végzet
hát mondjátok el a gyászbeszédet
dobjátok el a kenyeret a szerelmet
fordítsátok el a fejeteket a gyermekekről
ha már megadatott néktek a halál szabadsága
adjatok áldást a pusztulásra
és e hatalom részeg tébolyában
kiáltsátok ÍME AZ EMBER
ÍME AZ EMBER önnön magával átkozottan
önnön magával összeverten
és siras_distinctsátok el magatokat
mert késő lesz már ha nem lesz senki
aki eltemesse a halottakat
ha már a csontotokban recseg a métely
NE TÉTOVÁZZATOK!
üljetek a szánalom nyikorgó kocsijára
és mondjátok el magatok fölött
a gyászbeszédet
4 hozzászólás
Szia Bálint! Ez nagyon nagy! Nem szükséges többet hozzátenni, önmagáért beszél. Egy vers-ciklus része lesz? Üdv: én
Kedves Bödön köszönöm !
Kedves István!
Versed nagyon szíven talált..
Azért talán van még kiút, mindig lennie kell,
Csak érte tenni, tenni kell!
Csoda szép soraidhoz gratulálok szeretettel!
Kedves István!
Sajnos, az ember ilyen. És nem úgy néz ki, hogy egyhamar megváltozna.
/Csak zárójelben: önnön – így helyes/
Üdv: Kati