Eddig reméltem és vártalak
Már csak álmodozom
Mint fogyó Hold a Nappal
én a sóhajoddal
úgy változom
Nem tudhatja azt senki
Milyen reménytelenül szeretni
ha nem élte át
Lehet-e valakitől így elvenni
Élte hajnalát?
Te meg mered tenni, neked szabad
Még ha megölsz is vele
Gyűlöllek, mert tönkre teszel
De élned, s szeretned kell
ez szívem szégyene
Bennem az imádatot látod
De még feloldani nem kívánod
Tán soha nem fogod
Én kétségek közt élek, hátha nem érted
A szerelem szent dolog
1 hozzászólás
Kedves Réka!
Fájdalom érződik a versedből, de ez nem csoda, hisz a reménytelen szerelem nagyon tud fájni.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa