Édenkerttől keletre,
születtünk a szívedbe,
néha boldogságban,
gyötrő szomorúságban,
élünk!
Édenkerttől nyugatra,
magunkra maradva,
magányban várva,
örökké járva,
élünk!
Édenkerttől északra,
érzéseket elhagyva,
erősnek látszódva,
a titokra vágyódva,
élünk!
Édenkerttől délre,
elhagyatva félve,
folyton nyugvó imával,
a keresés édes dalával,
élünk!
Édenkerttől lefele,
ott hol világ teteje,
vágyunk oda vinne,
szárnyalva de félve,
élünk!
Édenkerttől felfele,
vajon miért keresne?
Elveszett örökre,
de a lelkemmel törődve,
élünk!
Édenkerttől merre?
Mindenhol keresve,
fűben, fában,
élet igazában
élünk!