Igaz süt még a napsugár foltos teraszán.
Esernyője a gondolatok kávéháza.
Pillantása a tavasz szónoka, ábrándjai tél zsarnoka.
Esik az eső, fénylik az égbolt.
A napsugár csak egy fénylő Kék-Hold.
Elitta a szavam a tegnapnak dallama.
Hangzata édes szomorú tékozló ballada.
Őszre ősz bocsát kézre kézt.
Egy ócska kávéházat becéz.
Fénylő csillagok verekednek az ablaknál.
A szó elenyésző egy dallamnál.
Mosolyom eltévedt vándort kér táncra.
Elhagyott lelkek füstölgő mámora.
Újságot kortyoló kalapos pátria.
Az őszi napsugár messzire jár.
A kandalló üdvözli az őszi délutánt.
Pattogó, égő vörös-virágcsokron át.
4 hozzászólás
valami különleges képek, asszociációk. különbe nem érdekel a versforma, ritmus, rím se.
egyedi- szerintem.
tisztelettel önnek: túlparti
sok ilyen verset kívánok még összes olvasóknak, meg magamnak is!
Kedves túlparti!
Számos verset olvastam már. Kevés az a vers azok közül amire azt mondom, hogy egy év után is azt emlegetem: Ejjj de jó is volt az a vers.
Lehet az makulátlan, ha nem egyedi.
Az ön verseit azért szeretem olvasni, mert egyediek.
Ritkaságok.
Köszönöm, hogy megtisztelt, hogy a versem olvasta.
Tisztelettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Remek írás!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Nem is emlékeztem erre a versemre😁😊
Köszönöm tisztelettel😊
Szeretettel: Alkonyi