Édes és keserű érzés. Szinte fáj
A szívem is csakúgy sajog bele
Tudom, hogy szeretni nem muszáj
De jobban fáj, ha nem vagyok vele
Úgy vágyom én, hogy átöleljem végre
S fülébe súgjam azt, hogy szeretem
Megsimogatnám arcát, csókját kérve
És összeforrna ajkunk szelíden
Nem bánnám akkor, hogy mit hoz a holnap
Ha érezném, hogy teste megremeg
Tudnám, nekünk is felvirrad az új nap
S neki én leszek csak, és ő lesz nekem
4 hozzászólás
A szerelem örök dillemája: se veled, se nélküled. Tetszik, szép vers.
Gyönyörű!!!!!
egységes a szerkezete 🙂 teccenek az írásai javaslom mindenkinek 🙂
Nagyon szép! Főleg az első két versszak. Szeretem, amikor egy szerelmes vers úgy tanúskodik mély érzelmekről, hogy nem lesz közben nyálas. Neked sikerült!:) Gratulálok!