Vicsorog az édes kis fenevad:
Meglátogatott az ördög.
Jött csekkolni, hogy a lelkem mélyén
Mi az, amit őrzök.
Van-e ott megbánás
Azért, mert nem tudtam,
Mit meg nem tanultam?
Vádolom-e magam?
Vagy csak úgy félvállról
Leperegnek rólam
Múltamnak hibái?
Megérint-e bármi?
Neki bizony ott van
Végtelen tárháza
Csábításainak.
Hiheted például, hogy erősebb vagy nála,
le tudod őt győzni saját két kezeddel.
S mikor felkelsz reggel,
Képzeled, hogy nincs ott:
Máris rád kacsintott.
Lépteid zajától nem hallod, hogy ő jön,
S görcsösen azon vagy, nehogy előjöjjön
Sötét rejtekéből.
Pedig csak a fényből,
Szíved melegéből
Lesz neki elege.
Amikor már forró
Benned a szeretet,
Az vág rajta eret.
El hiába űzöd:
Visszajön.
Ha nevét betűzöd,
Hogyha megszólítod,
Ha álmaidba engeded,
Szegény: ott marad veled.
De ha csak szeretsz,
És nincsen más fegyvered,
Szabadságod tőle
Egy-kettő elnyered.
1 hozzászólás
“De ha csak szeretsz,
És nincsen más fegyvered,
Szabadságod tőle
Egy-kettő elnyered.”
Nagyszerű gondolatok. A szeretettel az ördög nem tud mit kezdeni, az nem az ő műfaja.
Szeretettel: Rita 🙂