Édes talány

Honnan a jöttöd, mi űzött felém,
Lelkemnek gyógyír, te édes talány?

Tollad bársonyán alkony fénye játszik,
Szemedben rejlik múlt és jelen,

Lelkemnek dalod égi ajándék,
Melyben kegyelet hangja terem.

Ne hagyj el többé, az Égre kérlek,
Magányom kertjében maradj lakó!

Látásod legyen öröm szívemnek,
Létemnek balzsam szelíd dalod!