selymes mozdulattal
érinti meg arcom,
nem bánja, hogy alszom
búvik a homályba
szempillám kuszálja
óvatos ujjakkal-
-merülő tudattal
érzem: itt lebeg
…vagy csak képzelet?
színes fényt vetít rám
álmom már szivárvány:
pompája ölel,
de az ébredés közel,
eltűnik hamar,
lassan betakar
elfed a magány,
s marad a talány
erre járt vajon
…vagy csak álmodom?
5 hozzászólás
Szia!
Tetszik a versed, szép.
Szeretettel: Rozália
Évike!
Nagyon szép,tetszik,olyan puha sejtelmes.
Szeretettel üdv:Vali
A versed úgy hullámzik lassan, mint egy csendes folyó. Szép kötői szavakkal mondtad el szép álmaidat. Mindig szeretem olvasni a versedet.
Szeretettel: Kata
Bocsánat mindenkitől!
Nem vettem észre a kommenteket, de így az idő távolából is köszönöm Nektek!
Nagyon szep az irasod, fel van epitve, atgondolt. A ket kerdes keretet ad az egesznek, ez külön tetszett. Gratulalok hozza,
H.