Ha elmondhatnàm,
édesanyám.
Neked elmondanám.
Mi bàntja síró lelkemet
Mi mart meg engemet.
Hogyan mondhatnám el neked
Ha magamal sem beszélhetek?
Nincsen szavam, levegővételem.
Elmúltak a nappalok, s nincsen éjjelem.
Mind elkúszott melettem.
Halkan eltemetett engem
Majd elballagott felettem.
Élve ásott ő el engem,
Eztán halt meg a világ felettem.
Üvöltött utána a túlélő lelkem,
de a szavaim nem halotta ő egyszer sem.
Úgy nevezem ő
Mert előtte úgy hívtam hogy Mi.
De többet ezt nem mondhatom màr ki.
Ki lettem én mellette?
Kivé váltam nélküle?
Ragyogott a nap bennem.
Soha észre sem vettem,
becsapott engem ez a nap,
többé már meg nem kap.
Temess hozzám egy viràgot
Elfelejtem majd a világot
Ha eljön a tavasz
Nem lep el a sok gaz
Megtalál a vigasz.
Majd aki engem meglát
Azt mondja eddig hol voltál?
Rossz úton jártál.
Mert ő, ő volt
Mind végig rossz felé tolt.
Sosem volt Mi vagy Ti
Végig rosszul mondtàtok ki.
Ne kérdezd mert nem mondom
A hallgatást választom
A válaszokban kereslek
De válaszok nincsenek
Padlóra borultam
Falnak futottam
az ellentétbe szaladtam
Most pedig megakadtam.
Anya elmondanám neked
Hogy mennyire szeretlek tégedet
De útban àllnak a fàjó könnyeim
Nem engedik áttörni a szavaim
Annyira fàj,hogy mondjam el neked
Hogy mi tette tönkre ébredő lelkemet
Te tartod bennem a tàmasztó falat
Szívemben màr csak ez marad
Köszönöm neked az életet,
Mit adtàl, mit élni lehet