Te vagy az az egy ragyogó csillag,
Amelyet az emberek szerényen,
A szép telihold fényének hívnak.
Nekem szórtad ezüstös fényedet.
Egész földi életeden át,
Restellem, hogy nem mondtam túl sokat,
Köszönöm, hogy te vagy az anyám.
Mikor gyermek voltam, s láztól égett testem,
Hideg vizes ruhával borogattál engem,
És mikor könnyes szemmel fordultam én hozzád,
Nem taszítottál el, hanem megvigasztaltál.
Anyák napján nem voltam most veled,
Mert az élet máshogyan rendelte,
De az égre nézek, s oda szólok hozzád,
Örökké itt maradsz a lelkembe.
Anyák napján nem lehettem veled,
Mert az élet máshogyan rendelte,
Meghaltál és nem vagy már itt velem,
Felköltöztél immár a mennyekbe.
Az idő kegyetlen, gyorsan vágtat tova,
De én Édesanyám, nem feledlek soha.
2 hozzászólás
Kedves Apamaci!
Gyönyörű búcsúztató verset írtál Édesanyádnak, aki onnan Föntről vigyázó szemmel, és mosollyal, szeretettel tekint le rád most , és mindenkor.
Versed szeretetre és nemes lélekre vall.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Finta Kata!
Nagy örömmel tölt el, hogy tetszett a versem, és köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad. Továbbra is számítok a véleményedre, és nagyon szépen köszönöm, azt a baráti hangvételt is, amelyet irányomban tapasztalok tőled. Remélem, hogy továbbra is olvasod a műveimet, és elégedettséggel töltenek majd el.
Maradok tisztelettel: Apamaci