Hát az élő mért ne tenné?
Édesanyám vért izzadva
Dolgozik, de bár ne tenné.
Édesanyám végre pihen.
Lángokban áll a konyha-kert,
Szőnyegen lerágott köröm.
És anyám mégis tévét néz
Hol szaggat a poros öröm.
Édesanyám díszben táncol.
Ismeretlen embertömeg
Apámék ott fiatalon.
Régi idők voltak azok!
Esküvő és lakodalom!
Jóanyám még mindig táncol.
Anyám kiált: ,,Ott táncolok!’’
Ő volt biz’, de nem önmaga,
Itt kint keserve halk’ zokog
Ott arcárul mosoly fakadt.
Jóanyám még mindig táncol.
Ifjú anyám, nem is anyám,
Mennyasszonyi ruhájában
Édesapám karjaiban
Mennyasszonyi táncát járta.
Jóanyám még mindig táncol.
Szemeiben felragyogtak
Csodás remény csillagjai,
A hangzavarban öröm volt
Nevetését meghallani.
Jóanyám még mindig táncol.
Esküvőjük éjszakáján
Édesapám haja dúsabb.
Lakodalmuk éjszakáján
Minden táncos egyet fújtat.
Jóanyám még mindig táncol.
Hol a tolvaj? Jön a tolvaj!
Édesanyámat a zsákba
Dugta apám. S a tömegszó:
Gyerekeket és nagy házat!
Édesanyám díszben táncol.
Lett két gyerek. Lett nagy ház is.
S elmúlott két évtized.
Jóanyámat megcsókolom
És szép mosolya megpihen.
Édesanyám ismét anyám.
3 hozzászólás
Balladaian tömör és homályos (kicsit).
Érdekes vers!
Tele van rejtéllyel és titokkal… 😀
Köszönöm szépen a hozzászólásodat Irén! (:
Valóban érdekes vers…