Édesapámnak

Nehéz elmondani
Mindazt, amit érzek.
Annyi mindent hoztak
Az eltelt, hosszú évek.

A gyermekkoráról
Nem beszél szívesen,
Meghallgatom, mit mond,
De én nem kérdezem.

Nem akarom feltépni
A gyógyult sebeket,
Boldogabb emléket,
Más témát keresek.

Nagy család, sok gyerek,
Nehéz volt az élet,
De éjjel álmodott,
Akkor minden szép lett.

A keserű emlékek
Megfakultak lassan,
De nyoma, lelkében,
Tudom, ma is ott van.

Nem félt a munkától,
Azt nézte, mit tegyen,
Hogy nekünk, az élet,
Övénél jobb legyen.

Meg is volt mindenünk,
Minden, ami kellett,
A legnagyobb érték,
Megvolt a szeretet.

Láttam őt boldognak,
Láttam összetörve,
Jó anyám halála
Nagyon meggyötörte.

Én láttam őt sírni,
És nagyon szenvedni,
Volt olyan pillanat,
Hogy nem akart élni.

Összeszedte magát,
És talpraállt újra,
Sikerült meggyőzni,
Nem ért véget útja.

Olyankor csak bólint,
És néz nagyon messze,
Mintha a távolban
Valakit keresne.

Panaszkodik néha,
Hogy kezd öregedni.
Remélem, még sokszor
El tudja mondani!

Ma nyolcvanegy éves,
Lassultak léptei,
Mellettem van mindig,
Segít, ha teheti.

Tele szeretettel,
Csordultig van szívem.
Remélem, hogy tudja:
Én nagyon szeretem!