A feketém gőze elillan,
esőcseppek néma dallama,
betakar egy fáradt ballada.
Ablakon át fut el az élet,
párás sóhaj, semmivé lett.
Sorsok ütemét álmok derítik,
néhol édes, s keserű
kanállal merítik.
Csillagokra vár a sötétlő Hold,
csodát láttam, mi egykoron
enyémvolt.
A feketém gőze elillan,
napsugár játszik , szeretem.
Ostoba élet, ostoba szerelem.
Vándor lélek szabadon jár,
két karoddal ölelőn vár.
8 hozzászólás
Szia Alkonyi!
"betakar egy fáradt ballada"
Ez a sor annyira tipikus írasaidra….szinte
mindeggyikben érezni az echóját
Nagyon szépen feloldod a feszültséget
az utolsó sorokkal!
"A feketém gőze elillan,"
Jön a megknyebbülés.
Jó Napot kívánok 😊
Nos igen, van amit az évek teltével nem tudtam elhagyni…
Biztosan egyszer váltani fogja egy más hangulat..
Ki tudja!? 😊
Igen az első strófa maga a tagadás, sok hiba ….egy zuhanás.
Az utolsó strófa, pedig a miért is ne lehetne…gondolaté…
Új remények…s nem mindig tagadni,lemondani az érzéseinkről.
Kedves,hogy olvastad írásom😊
Szeretettel: Alkonyi
"Vándor lélek szabadon jár,
két karoddal ölelőn vár"
Szép reményteljes sorok!
Nagyon szépen zárod!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép délutánt
Legyen szép a napod.
Mosolyogj sokat 😊
Szia Alkonyi! Fájdalmas-borongósan indul, a végén azonban ott a reménysugár:Vándor lélek szabadon jár,
két karoddal ölelőn vár.
Nagyon tetszik ez a szép versed!
Szeretettel üdvözöllek: én
Igazán megtisztelő amit írsz 😊
Főleg,hogy tényleg tetszik 😊
Szeretettel: Alkonyi
Nagyon szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat, kellemes ünnepeket kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm 😊
Örvendtem jöttödnek.
Boldog Ünnepet, s tavaszt 🙂
Szeretettel: Alkonyi