Edith M. Thomas – A zene istene

A zene istene ott kint lakik,
mi minden évszakon találkozunk,
az édes lég a szántóra ömlik,
az orgonákról egyre-másra hull.
A lágy harmónia árad egyre,
az őszi duda szava táncra hív,
a húr bizsergető pengetője
a télbe szórja szét a hangjait.
Hagyd a nádat ott a patakpartban,
s ő megtölti szél fuvallatával,
hagyd a hegedűt a titkos fákban
vágatlan, s felel druida dallal,
hagyd a búgó kagylót, hol víz folyik,
a zene istene ott kint lakik.

EDITH M. THOMAS – THE GOD OF MUSIC

The God of Music dwelleth out of doors.
All seasons through his minstrelsy we meet,
Breathing by field and covert haunting-sweet
From organ-lofts in forests old he pours:
A solemn harmony: on leafy floors
To smooth autumnal pipes he moves his feet,
Or with the tingling plectrum of the sleet
In winter keen beats out his thrilling scores.
Leave me the reed unplucked beside the stream.
And he will stoop and fill it with the breeze;
Leave me the viol’s frame in secret trees,
Unwrought, and it shall wake a druid theme;
Leave me the whispering shell on Nereid shores.
The God of Music dwelleth out of doors.