Ты далеко сегодня от меня…
Ты далеко сегодня от меня
И пишешь о любви своей бездонной,
И о тоске-разлучнице бессонной,
Точь-в-точь все то же, что пишу и я.
Ах, как мы часто слышим разговоры,
Что без разлуки счастья не сберечь.
Не будь разлук, так не было б и встреч,
А были б только споры да раздоры.
Конечно, это мудро, может статься,
И все-таки, не знаю почему,
Мне хочется, наперекор всему,
Сказать тебе: – Давай не разлучаться!
Я думаю, что ты меня поймешь:
К плечу плечо – и ни тоски, ни стужи?
А если и поссоримся – ну что ж,
Разлука все равно намного хуже!
_____________________________________
Te – távol tőlem történetesen…
Te – távol tőlem történetesen –
Ma szerelmedről írsz, a végtelenről,
Az álmatlan és bús külön-különről,
Pont arról, miről én is, kedvesem…
Ó, milyen gyakran hallunk ily beszédet:
A boldogság őre – az elválás.
Nincs nélküle egy új találkozás,
Csak viták lennének, veszekedések.
Ez bölcsen hangzik persze, ha úgy vesszük,
De mégis, mégis – miért, nem tudom –,
Én minden érvvel szemben akarom,
Sőt mondom is neked: – Maradjunk együtt!
Úgy gondolom, megértesz engemet:
Egymást segítve nem vár bú maholnap…
Ha veszekednénk is, mi meglehet,
A különlét – az annál sokkal rosszabb!
* * * * *