Das verlassene Maegdlein
Frueh, wann die Haehne kraehn,
Eh die Sternlein verschwinden,
Muss ich am Herde stehn,
Muss Feuer zuenden.
Schoen ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue so drein,
In Leid versunken.
Ploetzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Dass ich die Nacht von dir
Getraeumet habe.
Traene auf Traene dann
Stuerzet hernieder;
So kommt der Tag heran –
O ging er wieder!
Eduard Mörike
Geboren 1804
Gestorben 1875
Az elhagyott lányka
Szól kakas, korán kél,
Csillagocskák eltűnnek,
Kell állnom tűzhelynél,
Kell gyúlni tűznek.
Aprófa fénnyel ég,
Szikra halkan pattog;
És hogy nézek belé,
Mélyül bánatom.
Eszembe jutottál
Hűtlen legény, te,
Az elmúlt éjszakán
Álmodtam véled.
Hull a könny szememből
Rá az arcomra;
Napom így kezdődött –
Bár múlna gyorsan!
Szalki Bernáth Attila