Asztalunkon ég az emlékgyertya.
Elhunyt szeretteinkre emlékezünk,
kik már elindultak égi útjukra,
ezért csak szívünkben vannak velünk.
Az Égből felhőkről néznek le ránk,
itt élő földi halandókra.
Imát mond üdvösségükre a szánk
ebben a meghitt hangulatban.
De egyszer a gyertya kialszik.
Az élet nem áll meg, megy tovább.
Lelkünk példáikkal gazdagodik.
Szeretetüket így adják át.