Nem adok én búcsúcsókot,
Nem sírok, nem nevetek.
Nem rándul gyomrom se görcsbe
És nem mondom: nem feledek.
Nem hajlongok oltár előtt,
Nem kulcsolom kezemet,
Nem ígérek össze-vissza,
Egy biztos: a Szeretet.
Nem foglak és nem ölellek
Nézlek csak, elengedek.
Integetek mosolyogva,
Sok jót kívánva neked.
Nem kérlellek, nem sóvárgok,
Elfogadom csendesen
Végtelenben találkozva
Látlak újra, kedvesem.
Őrizlek itt benn a Szívben,
Hol egy vagy te énvelem,
Együtt leszünk így ezentúl,
Akkor is, ha sohasem.
Büszke lépttel tovább állok,
Amíg időm el nem jár
S Angyalokkal táncra kelvén
Tárul föl a fényhatár.
Addig is, nem találkozunk
Ezen földön többet már
Kész vagyok hát kimondani
Mit a szívem oly rég zár.
De mindazt mit üzennék
Kifejezni nem lehet
Hát hallgatok, mint a Csend
Ki mindent némán szeret.
S Látod szívem tisztasága
Örömöd és örömöm
Nem kell, hogy szóljak bármit is
Csak annyit mondok: Köszönöm!