Hát felejts el, hát vess el
Hát gyűlölj, hát temess el
Ne ismerj meg, ne szeres
Ne gondolj rám, ne keres
De lényem él, de lelkem ép
De nem feledsz, de nem hagyom
Életem lénye hogy éljek szabadon
Jót tegyek kikkel jót akarok
De megidéztétek a Démont hát tessék
De ne panaszkodj hát, ha szíved fáj
Lássd a műved mit teremtettél és neves
Mert most már minden fájdalom a TE terhed
Köszönd magadnak mit tenni kényszerülők vele
Csak hogy méltó legyek, a képre, mint rólam le festesz
Nem hagyom, hogy lelkem feledés homályába vesszen
Nem hagyom, hogy felejtsen, ezt meg ígérhetem
Gonosz leszek, oh de nagy kár érte
Pedig csak jó akartam lenni, de értelme így már nincsen