Egekbe vágyik

A sírás csak büszke álom, miket ígértem neked
azóta szétszakadt végek mélyére merültek
a halál utánra tiszta eget jósoltam
de már csak fogódzó pelyhek
valami kék sziluettek
súgnak össze a hátam mögötT
Szóltak rólad is "az a lökött"
valahogy volt egyszer az élet
keringő kasmírja még mindig beborít
akadozó liftek gyomrában ül tort
a maga temetésén minden embeR
Mert a Kaszást kiröhögték a gyermekek
elmaradt a köszöntő "Ím az ember!
nézd örök szemét elmúlásba csüng a vége
de szeretem azt a szép szemét!"
Ígérek még sok mindent, koponyaként is,
ha kell, szemgödrömből húzom elő
mindet, sorra felel
a hátam mögött a magára hagyott sóhaJ
"az a sok lökött gyerek mind egekbe vágyiK"
Hegyekre mászik – utánatok.
haladjatok, segítelek, fel az egekbE…