Betonszögek zárják e koporsó
Fedelét, vasból szőtt erek
Kötik gyomrát, így lett hangyáknak
Menedék.
Mindent beleng valami dögszagú hiány
Érzete. Ködöt s árnyakat Tölt
A semmibe ez a kéjes ritmusban búgó
Vér és zene.
De számunkra nincs is ennél szebb síri
Tömb, árvácska férgek sorsáról
Mélybe hulló húsdarabkáknak
Ragja dönt.
Míg búsan csak kering tovább e párás
Ékszerdoboz, nem törődik se
Hittel, sem élettel, közben kezének
Éje poroz.
Így lesz az én lelkem virágának csendes
Ágya. Nőiségében vesz szívére
Mindent, majd lesz könnyeimnek öble,
Síri vágya.
2 hozzászólás
Valóban a halál fojtó párája érződik az egész verseden.
Talán az "így lett hangyáknak Menedék" sora enged kissé a feszültségből, ez számomra kicsit vigasztaló, azt üzeni, hogy az embernek is fontos a menedék, a búvóhely, ahová visszavonulhat és biztonságban lehet.
Ennél a tagolásnál teljesen szükségtelen a sorok nagy betűvel kezdése, engem inkább zavar az olvasásba.
Szerkezeti elemzésbe nem megyek bele jobban, nem annyira az én ízlésem.
A téma viszont érdekes.
Üdv.:Tamás
Köszönöm a meglátásaidat!