Szellem ujjaid combomon matatnak,
fényes árnyad beborítja testem.
Maradj velem!
Oly jó ez a nyugalom,
mint földöntúli gyönyörök kertje!
Már tudom, ki meghal, eltemetik vége.
Menny és pokol, csak mese!
Örök élet nem kecsegtet.
Feltámadástól, Isten ments meg!
Hiszem szívemből, hogy van lélek!
Ha majd por lesz újra testem,
a magasban szárnyal a lelkem,
ott megtalálom rég halott Kedvesem.
Ez lesz az égi szerelem, hol a fény felé,
együtt indulunk, mi ketten.
10 hozzászólás
Szomorú, pesszimista vers.A vége szép.
"Ez lesz az égi szerelem, hol a fény felé, együtt indulunk, mi ketten."
Remélem úgy lesz majd, vagy negyven év múlva.
Puszi
Kedves Mária!
Valóban, szomorúság vonul végig a verseden, de a vége nagyon szép, az ember szemébe könnyeket csal. Jó volt olvasni hibátlan magyarsággal alkotott versedet. Írjál sokat, de Te is nézegessed mások alkotásait. Akkor Neked is több olvasód lesz.
Szeretettel: Kata
Megjegyzem még: Ezt a versedet tehetted volna máshova is, pl. Versek/emlékezés – versek közé!
Kedves Kata
Köszönöm , hogy elolvastad a versemet. Örülök , hogy tetszett. Biztosan , írok még. Van miről. Feltétlenül , meg fogom nézni mások verseit is. Köszönöm , hogy felhívtad rá a figyelmem.
Barátsággal , Mária
Gyönyörű ez a vers. Magaménak éreztem olvasás közben. Gratulálok. Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Mária
Kedves Mária!
Ez gyönyörű vers. Meghatóan szép. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Mária
Szia!
Még ne menj az égi fény felé. Elfogult vagyok ilyen téren… Kedvencem tőled.
Puszi
Szia!
Még nem szándékszom.
Puszi