Végtelen úton járok,
égi ösvényre lépek,
csillagokkal hálok,
hívogatnak a fények.
Nincsen égi határ már,
szabad lett a lelkem,
tündérfény táncot jár,
földanyám lett a testem.
Nevemen szólít az ég is,
dallama hívó ének,
furulya szó de mégis,
táncoló tündér lények.
Lelkeknek útját járva,
fénybe tűnő az élet,
halál ha meg van rázva,
attól álmodik szépet.
Álom amelyből jöttünk,
ébredésbe értem,
világ van közöttünk,
fényben van a létem.
2 hozzászólás
Gördülő rimek, jó ritmus, szép vers…
Kedves Irén!
Köszönöm hogy olvastál, és örülök hogy tetszett.
Üdv:Regös