Sétálok az utcán, 1826
A sarokra jutván, szoknyás férfi bólogat.
Mellette egy kislány, gyorsan, s nagyon durván
Földhöz vágja könyvét, s nevet nagyon bután!!
Nem telt el fél perc, jött a másik bomba..
Mellettem egy ház, ott dőlt romba!!
Abból három gyerek, kiig futott,
De odakinn mindenki, szörnyen unott!!
Szívükben közöny, meg nemtörődömség,
Kezük nem köszön.. ilyen a többség!!
Mint egy vírus, a közöny átragad..
Így emel mindenki, egymás közt gátakat.
Mindenki csak dolgozik, éjjel meg nappal
Körülötte ezer szívet, ezzel szét szabdal!!
De nem törődik vele!! Ilyen az élet!!
Még soha se látott, ettől szebb képet.
Ha jobbra néz közöny, balra meg utálat..
Most komolyan… itt nevelj pulyákat??
Mikor a suliba is, csak a rosszat látják
Hogy, hogy verjék meg, a szomszéd néni lányát
Ha azt mondod, hogy jó az ember,
Akkor fiam vak vagy!!
Hogy lásd ez nem kell,
Ahoz, nem kell agy!!
Szemem előtt, még egy fura egyén..
Teste satnya, de a haja kőkemény!!
Legyen akár hippi, punk.. egy ugyan az fajta!!
Esküszöm a haja olyan, mintha az lenne a szarva!!
De nem csak Ő a hibás!! Csak kitűnni akar!!
Csak kicsit buta, hogy kitűnni így akar!!
Buta ez a város, és buta minden lakos..
De mind közül legbutább,aki máson tapos!!
Mert, vannak olyan buták, sajnos egyesek,
Hogy átgázolnak máson.. csak hulljanak ezresek!!
De itt, sajnos ilyen minden ember!!
Ki Ego Földre született, annak minden szava fegyver!!