puffad az ego rendesen
szálkát tol a köröm alá
fejem lehajtom csendesen
várom hogy jöjjön a halál
cikk-cakkban futkosok néha
gyötörnek kétséges tanok
szűk lett már ez a planéta
nézek egy angyalt hogy vacog
rikító színekben fürdik
a nagyzolás kirívó sávja
sokan a pokolba küldik
hájas testét ott riszálja
cimbora cimborát kábít
lehetőség szerint lazsál
fondorlatos úton lázít
egyszer majd szűk lesz a kabát
a hangyák güriznek serényen
lábuk már térdig kopott
kihalnak lassan mint a méhek
eltűnnek akár a futóhomok
9 hozzászólás
Kedves Edit!
minden sora,de
különösen ez a rész.
"a hangyák güriznek serényen
lábuk már térdig kopott
kihalnak lassan mint a méhek
eltűnnek akár a futóhomok"
csoda jó!
Annyi,de annyi igazságot mond,egy csodaszép
hasonletba csomagoltan!
Nagyon tetszett!
Grtaulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm!
Kedves Edit!
Rágom-emésztgetem ezt a verset, de nem érzek kohéziós egységet: szó van közelgő halálról (remélem, csak szövegszinten), kifordult világról, magamutogatásról, önámításról, de nem érzem, hogy valamerre tartana a vers, lenne konklúzió.
Részleteiben: az 1-2. versszak elüt a többitől, mintha kettétörne a vers, az első versszakon belül ráadásul – érzésem szerint – az 1-2. és 3-4. sor is elüt egymástól – főként ez okozza nálam a széttördeltséget.
Mi az "a nagyzolás kirívó sávja"? Próbáltam elképzelni. Ha kifutó lenne, azt érteném, ahol riszálhatja magát közszemlére téve. És ha már "rikító színekben fürdik", feleslegesnek érzem oda a "kirívó" jelzőt.
Folyt. köv.
"eltűnnek akár a futóhomok" – így önmagában nem tudom értelmezni:
a) – megszűnik, pl. a magyarországi akácosítási folyamatnak köszönhetően (világszinten viszont elsivatagosodás figyelhető meg – több futóhomokkal)
b) a szél elhordja, bizonytalan a léte – de akkor sem tűnik el, csak vándorol.
Elnézést, nem bántásnak szántam. Nagyon jó verseket olvasok Tőled, azok a mércék számomra. 😀
Köszönöm, hogy olvashattalak!
medve
Kedves Medve!
Köszönöm, hogy írtál. Nem veszem bántásnak, segítségnek gondolom és ez jó.
Ösztönvers.
Megpróbálom elmondani nekem miről szól persze nem rólam😀, csak E/1-ben kömnyebb.
Rossz napom volt, nagy egoval találkoztam, aki lealázott, ami olyan volt mint a halál.
Futkosok nem tudom mibe kapjak bele, sok az irányító, már az angyalok is fáznak, furcsa a világ.
Az irányító a legfontosabbnak érzi magát ezért a rikító és kirívó amit soknak éreztél , de mivel ösztönvers, nem tudtam nem leírni, habár nekem is rezgett a léc, jól gondoltad.
Mutyi a mutyival cimborál mindenütt, ebből elegem van, pedig én is kihasznalnám az ismerettséget.
A kisemberek dolgoznak, majd eltűnnek, a futóhomok atrendeződik igaz, itt is igazad van, de olyan jól hangzott.
Az utolsó előtti értékelő mondat már nagy dicséret.
Köszönöm
Edit
Kedves Edit!
Köszönöm a kiegészítést, tisztult a kép. 🙂
Üdv,
medve
👍🏻😊
Jó vers. Igen, mikor megbántanak, akkor elsötétül a világ. Sajgó lélek érzékenyebb a rosszra. De… lehetünk a jó eszközei. Lehet vigasztalni, bátorítani. "Aki mást felüdít, maga is felüdül."
Köszönjük az ószinte költeményt! Üdvözlettel ÁE
Köszönöm Emil.