Olvasok, s farigcsálok.
Megszáll az ihlet,
de ponyva, hiába, így lett,
hogy minek?
Nem tudom, de próbálkozom.
S farigcsálásom közepette
egy dologban bízhatom: Egyszer
majd megszáll az Ihlet,s alkotok,
Ti meg majd jól
elbújtok zsenialitásom megett,
mely kettészeli tán az eget…
7 hozzászólás
Tetszett! Jót mosolyogtam a végén… (ezt gyakran érzem én is magammal kapcsolatban ) :))))))))
Ahhoz képest, hogy nem jön az ihlet, ez a vers nagyon jó lett!:)
"magam kigúnyolom,ha kell,
de mástól nem türöm el."
Mesterien birálod magad. Jó ez ha éppen más nem jut eszedbe.
Cyrano de Bergerac? Akkora orrom azért nincs:D Köszönöm:)
pffffff 😀 ezjó
Szia!
Szerintem is nagyon jó lett! Helyén vannak a szavak, és a humorral az egészet kedvessé teszed!
Eddig ez a versed tetszik a legjobban,bár még nem jutottam el mindhez,de itt mesteri a kritika 🙂
Hanga