Mindenkiben rejlik valami titok,
valami messzeség, egy Arc, Tekintet,
mitől megborzong, megijed a lélek,
és oly messziről kél mint a csillagok…
Néha mintha egy angyal figyelne rám,
s az erősebb lét úgy lát… s oly rettenet
nem érezni az időt és a teret,
félelmetes látni holdas éjszakán…
Egy Arc, Tekintet mindig néz, érzitek?
Honnan, honnan nem ki tudja, de talán
valahonnan mélyről, belülről ered,
mint búvópatak a hegy, s a kő falán,
egyszercsak megjelenik s néz élesen,
hiszem,hogy Ő van a közelben…az ám…
4 hozzászólás
Kedves András!
Megint csodaszép gondolatokat hoztál!
Kissé titokzatos öltözékben!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen kedves Sailor!
Kedves András!
Igazán szép szonettkoszorúba foglaltad gondolataidat.
Egyszerű szavakkal csodálatos mélységgel.
Nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam
szeretettel: Kata
Kedves András!
Igen ez így van, igazán!… " az ám"
Csodaszép soraid olvastam, olvastam soká…, soká…