Metamorphosis Prüdériae
Könnyed este volt az és nehéz,
félhomályba dőlt a lámparúd,
rézkilincsen tompa volt a réz,
utcahosszat megtörött az út
Istenek betonja sem nyögött,
szívta már a pénz szagát talán.
Este volt, s a rézkilincs mögött
szörnyeteggé változott a lány.
4 hozzászólás
Nem mindennapi hangulat!
A szinte kellemes kezdet után egyre súlyosabbá válik a vers, és a végére “átfordul” a sejthető borzalomba.
Jók a képek, különösen a “rézkilincsen tompa volt a réz” tetszik.
Üdv!
Szokatlan és újszerű verset alkottál, nagyon elgondolkodtató!
Kíváncsian várom a hasonló folytatást.
Grat.
leslie
Jajj, de belebizseregtek a szőrtüszőim a végére! Nagyon jó,mint egy rémregény első fejezete 🙂
Üdv! Hanga
Jaj ! Hogyan is értsem? Jobb ha csak érzem! Ami a verset illeti, szinte tökéletes. a képei vezetnek, visznek a rézkilincs mögé . Nekem a Kékszakállú jutott eszembe róla, csak fordítva !
szeretettel fefo