Egy csavargó monológja

A jövő emészti
meg múlttá a jelent
s megszólal a néma,
beszélni kezd a csend.

Apám ittasan és
erőszakkal nemzett,
halálra születtem,
fattyúsorsom edzett.

Egy vagyok a világ
rút mocskai közül,
akit még a patkány
is félve elkerül.

Nappal csak bújkálok.
Ám ha itt az este,
pénzért vett örömet
ad egy lotyó teste.

Aztán üres zsebbel
züllök egy csehóba,
és ha éppen tél van
kidobnak a hóba.

Tépett ruhám lepi
az életnek bűze.
Ha volt is más vágyam,
pár korty szesz elűzte.

Nézz rám! Az lettem, kit
szembeköp a sorsa,
s majd jeltelen sírját
rá hasonló fosztja.

Lásd! A tanulságot
átváltom betűkre:
minden mocsokságom
csak e világ tükre.