Ő megijedt
A villamos tehetetlenül
rángott a délutánban
Fékjeinek hangját
rádobta az izzó házfalakra
s a halk hűvöst lehelő fákra
ahonnan a zaj közénk hullt
A villamos elütött valakit
Meghalt
s a mentőautó szirénájával
két kötelék repülő
sikoltozott
bemondta a rádió is:
Baja-Bácska- Légiriadó…
Én fölálltam a padról
de ő visszatartott
keze görcsösen szorította
a karom
Szép, szerelmes szája közé
torz vonásokat rajzolt
a félelem vagy talán
a fájdalom
Amikor görcsös rándulással
újra elindult a villamos
ő is felállt
Nem beszéltünk
Meggörbült árnyékaink felett
súlyos titkot leheltek a fák
és jeges árral cserélték ki
a vérünk…