Valamelyik nap feltettem
Imrének írt búcsú versemet,
megpróbáltam ott leírni
mily fájdalom érte lelkemet.
Ötvenegy év elmúlt azóta
hogy barátságunk kettétört,
mindkettőnket büszkeségünk
egy egész életen át gyötört.
Ő már három éve halott
én azonban még ma is élek
áldás e ez vagy büntetés,
magamtól ezt naponta kérdem.
Ma este kaptam egy választ
mely minden kételytől megmentett,
rég eltűnt barátot láttam
Net egy örök rejtélyt megfejtett.
Egy gyerekkori barátom
kit még messzebb sodort az élet,
engem, bár csak ide Svájcba
őt pedig a világ végére.
Ausztráliában él ő
ötvenegy éve nem láttuk egymást,
ezért kellet tovább élnem
hogy megéljem e találkozást.
Egy közmondás is azt mondja:
„Ha egy ajtó be is csukódik
nem szabad kétségbe esned
mert valahol egy másik kinyílik!”
Most csak arra kell vigyáznom
hogy az ajtó nyitva maradjon,
's arra kell vigyáznunk, Laci
hogy ez a fonál el ne szakadjon.
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Sajnos életünk része, hogy néhány jó barátot már nem találunk.. 🙁
Marad a bizalom, hogy nekik jó már…
Viszont, akik vannak, és nekünk fontosak.., pontosan itt kongat be értük a harang! A jelenre muszáj figyelni, és értük-velük együtt lépni..
Neked biztos menni fog, hisz ez a vágyad is! A sors némiképp rajtunk is múlik..
Kívánom a legjobbakat, szeretettel: C.
Kedves Cíankalla!
Egy olyasvalami történt, amit már rég feladtam. A józan ész igen az feladta, de a modern technika vivmányai hihetettlen, eddig nem ismert lehetőséget ad az emberiségnek, amelyenek a potítiv értelmét, a mediában közzétett negativ jelentések tudják megtagadni. Így hát addig keresgéltem mig egyszer csak rátaláltam egy austráliai kisvárosban.
Mint ahogy írtam is, az egyik ajtó becsúkódött, de egy másik kinyilt.
Köszönöm, hogy olvasol, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A sors megjutalmazott! ( besegített a technika ) A józan ész felett mindig az érzelem uralkodik.
Szeretettel: oroszlán ( Ica )
Kedves Ica!
Mennyivel más érzés egy hozzászólásra válaszolni, ha egy név, ha azt akinek írsz, a nevén szólíthatod. Igen, ha még néha én is mérgelődök a sorsomao, be kell ismernem, igen engem sok mindenben megjutalmazott. Sok olyasmi is volt amit régebben természetesnek vettem, de ma már beláttam, hogy nem minden az. Már csak itt is, ha nem adott volna kitartást, hitet, és a hozzátartozó reményt, akkor sok mindenem nem lett voln meg, mint ez a vizuelle találkozás a Skypen keresztül. Ő 1962-ben Ausztrálíába ment, én 1968-ban ide Svájcba.
A józan és és ar érzés.
Innen van az is: Ha egy kérdésre a szíveddel válaszolsz, az lehet, hogy nem mindig helyes, de sohasem fals.
Köszönöm, hogyölvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni !
Nagy kincs a barátság, kívánom legyen sok örömed benne:)
Jó kis vers 🙂 Nagyon tetszett!
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedve Zsu!
Igen, de nem csak nagy, hanem a legnagyobb. MIndkettőt akkor 51 évvel vesztettem el, de az egyik három évvel ezelőtt meghalt, az nélkül, hogy kibeszélhettük volna magunkat, a másikról csak annyit tudtam hogy hova ment, de semmi mást. Sok hiábavaló próbálkozás után, vasárnap végen a Skypon az a válasz jött: Igen, Tóni, jó helyen jársz.
Koszönom, hogy olvastál és
üdv Tóni
megrendítően szép vallomás az igaz barátság értékéről.
Ha bezárul egy kapu, kinyílik egy másik – éltető hit.
szeretettel Karolina
Kedves Karolina!
Igen ezt a közmondást már régen ismerem, csak eredetileg van ennek egy második része is, amely így szól:… csak sokan olyan sokáig néznek a csukott ajtóra, hogy észre sem veszik, hogy közben egy másik kinyillott!
Amikor az ember szíve az örömtől kicsordúl, akkor nem kell a szavakar keresni, csak leírni, azt ami t érzesz.
Köszönöm, hogy olvasol és
üdv Tóni