Könyve fölé görnyed,
Kezében furcsa toll,
Arca sosem szörnyed,
Tudata zakatol.
„ezt itt most kihúzom,
Ez meg benne marad”
Kezében remeg a toll,
Görbén, furcsán halad.
„mindenható vagyok”
Biztatja a magányt,
Verejtékben izzad,
Hisz utálja önmagát.
De boldog,
Megannyi életet,
Kiont,
S fölötte ki mond ítéletet?
Neki egy tollvonás,
Másnak éhínség,
Bombázás,
Vagy éppen kínzókamra,
Forró, hidegrázás.
Szeme összeszűkül,
Tudta, bár nem várta,
Szinte alig hitte,
De eljött halála.
A sors kihúzta őt, egy százszorta nagyobb könyvből.
5 hozzászólás
szerintem Hitler ihlethette. de ez mindegy. jól leírod szerintem a számomra csak elképzelt "diktátori" lelkiállapotot. s a végén … a sors közbeszól…jól megfogtad. a feszültséget nagyon jól le tudod írni. nekem tetszik.
üdv
Niké
(ha nem is pont ilyen, de ehhez hasonló érzéseim voltak //mármint a feszültség, a bizonytalanság// Dsida Jenő:Kettétört óda a szerelemhez c verse olvasásakor.)
nekem nem Hitler jutott róla eszembe…így elsőre- de persze…lehet…bármibárki.
itt is csaka ragrímezéssel van a baj. igen mondhatja bárki nekem is van egy khm pár…de az is én voltam vagyok…az alapok…változom -.-
Nola
Jó. Örülök, hogy regisztráltam – ejj, de szép magyar szó – erre a honlapra. Én is Hitlert látom, – vagy épp Sztálint, vagy akár Churchillt (már ami a bombázásokat illeti) -. Nekem az utószó tetszik a legjobban.
Nagyon jó vers! Eredeti, lényegretörő gondolatok. Gratulálok!
"A Sors kihúzza ŐKET, egy százszorta nagyobb könyvből!
Se nem kontraszt vagy képzavar, ahogy tetszik"
Igen tetszik nekem a versed, pedig Te mondtad! S ez nekem a válasz.
Valahogy mindig voltak, vannak és sajnos, lesznek is diktátorok, bárhogyan nem
tetszik a népnek.
Nagyon érdekes, tetszik, és szeretettel olvastam: Kata