Nesztelen éjben, kis titok szoba
Csak a miénk most, a vágy otthona
Mindent kizártunk, már nincs senki más
Csak te meg én és az édes varázs
Szüntelen izzásban lüktet a testünk
Elégünk százszor, hogy újra szülessünk
…
Dereng a hajnal, és én csak nézlek
Ágy szélén ülve szótlan becézlek
A cigarettámon fénylő parázs
Arcodon tündéri álomvarázs
Fejed a párnán, szemed lehunyva
Lágy csókot lopok a homlokodra
Elmosolyodsz, és karod kinyújtod
Ajkamat lassan ajkadra húzod
Forró a csókod, rögtön, eléget
Azt kívánom, hogy ne érjen véget
Bársony bőrödön érzem a vágyat
Éget a tűz és nincs több alázat
Hallom a szíved vadul kalapál
Repülünk ismét. Ránk új csoda vár.
…
Elhagy az álom, pirkad a reggel
Engem ölelve, mellettem fekszel
Halk szuszogásod, fülemben érzem
Édesen alszol. Veled a szívem
Elvesztem teljesen. Tiéd vagyok
Felkel a nap, és csak miránk ragyog
3 hozzászólás
Ez nagyon szép szerelmi vallomás, tele perzselő érzésekkel. Tetszett a versed.
🙂 Ha valaki nekem írna ilyet, biztos, hogy megkönnyezném… A Te verseid szinte kivétel nélkül olyanok, hogy bennük a szavak úgy hatnak a lélekre, mint egy-egy simogatás. Nagyon jó érzés olvasni őket, szóval csak aktívan!:)
Csengő rímekkel megírt, gyönyörű szerelmi vallomás! Örülhet mindenki, ha ilyet számára írnak!
Gratulálok!