Mondd, miért ismétled folyton,
Mit nem akarok hallgatni?
Mondd csak, miért probléma az,
Hogy hiányzik az, aki?
Mondd el, miért fáj az neked,
Ha nekem fáj, ami fáj?
Mondd, miért nem lehet soha
Azt mondanom, hogy megállj?
M'ért fenyegetsz haláloddal?
Miért esik ez jól neked?
Miért hiszed azt, hogy ezzel
Kicsalható a szeretet?
M'ért kell tudnom rögtön róla,
Ha elragad egy szeszély?
M'ért kellek én akár ahhoz,
Hogy csak magadhoz beszélj?
Tényleg akkora erő kell
Ahhoz, hogy csak hallgass?
Tényleg muszáj bizonygatnod,
Hogy te vagy a hatalmas?
De m'ért is beszélek én ahhoz,
Ki meg nem hallgat engem soha?
(Mondd, m'ért is nem figyelsz te rám?)
Csak én lehetek ily ostoba…
4 hozzászólás
Őszinte versedhez gratulálok! Sajnos van ilyen. Amikor egy másik ember rákényszeriti a másikra a gondját problémáját és közben észre sem veszi ha a másik is szólni akar. Fenygetni halállal? Na ez aztán a gyengeség. Talán azért teszimert nem akar elveszíteni, de ha meghallgatna tudnatná.
ezek a gondolatok kavarogtak bennem versedet olvasva.
Barátsággal Panka!
Ízlelgetem versedet. Az őszinteség van amikor kényesen érinti a ásikat viszont fontos, hogy igaz.
Van aki reagál rá, van aki nem.Embere válogatja. Aki a halállal való fenyegetés eszközéhez nyúl, lelki terror.Az már mély pszichikai probléma. Írásod , ha nem is rendhagyó, de más…Erről is írni kell.
Üdv:Selanne
Szia Leona!
Az előbb reagáltam az első feltett versedre, most megnézem az utóbbit. Úgy látom, négy év elteltével is maradtak benned kérdések, szaporodtak és súlyosbodtak is. Az őszinteséged semmit nem csorbult ezidő alatt. Sőt! Tiszteletre méltó. Ha ez nem fikció, akkor szerintem öntsd ki a szíved bátran az illetőnek, vagy told a szeme elé ezt a levelet! Elárulom: nagyon megrázott amiket megfogalmaztál, mert sokkal több van itt elrejtve, mint első és felületes olvasatra látszott. Minden sora egy-egy tanulmány. Összesítve pedig egy időzített bomba.
A sorokat érdemes lenne csiszolgatni, mert szerintem nem sok kell ahhoz, hogy hibátlan vers legyen.
A legjobbakat neked, örülök, hogy legalább kiírtad magadból ( úgy vélem, csak egy részét)!
Szeretettel: Kankalin
(Még egyszer elolvastam, úgy döntöttem, hogy megérdemli ez a vers az ötöst! 🙂
Először is köszönöm a hozzászólásokat!
Sajnos az őszinteség gyakran fáj az embereknek, ezért is maradnak egyes szavak kimondatlanul, akárhányszor is fogalmazza meg magában valaki. És mivel tudom, hogy ebből is csak egy körlevél lenne, hogy hú, már megint mit írt rólam, ezért inkább megtartom azoknak, akiket nem érint, vagy nem feltétlenül úgy érint ez a téma. Ez ugyan a problémát egyáltalán nem oldja meg, de nem is feltételezem, hogy minden problémának létezik megoldása – hisz matekos lévén tudom, hogy néha az a megoldás, hogy nincs megoldás.