„ A mindörökre ismeretlen
végül is így lesz otthonos.” (Pilinszky János)
most itt lakom
ez az új otthonom
állok az ablak előtt
Chopin zenét hallgatok
csak merengek
s a már-már ismerős fák, bokrok
nem közvetítenek emlékeket
döbbenet
nem táplálkozhatom belőlük
gondolkodom
vajon erre vágytam
vajon lesz még időm
érezni, magamévá tenni
a vén időt,
de mindig csak előre
a sors megtanította nekem,
mert egyszerre minden nem lehet
nem beszélem az itteni nyelveket
csak pozitívan, biztatnak
jó itt nekem
nem csak próbálom
de akarom is a csendet,
nyugalmat, csak szeretni
nem lesz könnyű tudom
el fogom érni
mert vagyok, aki vagyok
tudom, hogy honnan jöttem
hová tartok
egy porszem a világmindenségben
vétkeimmel egy hosszú úton
teszem, mit tennem kell
Uram hű szolgád
kérlek, emeld fel!
4 hozzászólás
Kedves Évike!
Egy új élethelyzet, amit nagyon szépen hozol. A kételyek, majd végül a megnyugvás és a hit. Örömmel olvastam!
Szeretettel: Klári
Kedves Éva!
Nagyon szép verset hoztál!
“most itt lakom
ez az új otthonom”
és jön a felismerés,hogy erre e vágytál igazán!
Igazodni fogsz a körülményekhez,mert:
“tudom, hogy honnan jöttem
hová tartok”
A befejezés csodaszép,segítséget kérö ima!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Meghatóan szép soraid tetszéssel olvastam. Nem lehet könnyű, de megoldod.
Szeretettel: Rita
Kedves Éva!
Szép verset írtál. Nehéz újra kezdeni a komfortzónából kilépve.
Szeretettel: Ilpaki