Egy esős délután
Lelkembe tekintek
Mélyen mélyen messzire
Sötét zugok mélyire
Hirtelen rémület övez
Mit ott lelek sejtem rég
Sötét hordák gyűlnek lenn
Nincs menekvés lelkemen
Apró karmok százai
Tépik lelkem részeit
Egyre feljebb törnek már
Nincs menekvés, nincsen már
Vad vihar tombol odabenn
Gyógyíremet nem lelem
Egy segítség jöhet még
Szép szerelem segíts még
Míg gyógyíremet nem lelem
Orkán tombol odabenn
Zápor könnyek szememben
Egy esős estelen
4 hozzászólás
hát ez remek és kiváló volt, meg minden…
najó nem
háát ha igen, hát nem.
Azért köszönöm, vagymi
Hát még sokunk a lelkébe kellene ,hogy tekintsen
S a sok gonoszt ne hozza ki belőle
de a csersav még ha a fából is kijön, az még az emberek
kezeit is össze fogja feketére,és nehezen jön le.
Tetszik a versed ,kiváltképp a gondolat menete
Áldás!
Szejke
Köszönöm Szejke, megtisztelsz.