Egy este az utcát jártam
sok szomorú embert láttam.
Szemükből kialudt a fény
elveszett számukra a remény.
Ha teheted segíts nekem,
az úton gyere most velem.
Oda megyünk hol nagyon várnak
hol szeretetből épp hiány van.
– jelen –
Egy jó szóért sorban állnak,
símogatásra várnak.
Honnan jöttek ne kérdezd soha,
életük most nagyon mostoha.
Ez az utca az otthonuk,
elveszett minden vagyonuk.
Valami csodára várnak még,
takarójuk a csillagos ég.
– múlt –
Volt felesége,gyermeke…
most keserű a kenyere.
Házát is elvesztette szegény,
de szíve azért nem lett kemény.
Álmában van még mindene,
felesége és gyermeke…
Tiszta ágyban együtt alaszanak
nekik dalolnak a madarak.
– jövő –
Hidegre fordul az idő,
lesz nekik majd melegedő?
Tudunk-e segíteni rajtuk,
vagy tán örökre veszni hagyjuk?
Gondold meg mit tehetsz értük,
hisz minden nem az ő vétkük.
Asztalodnál van egy üres szék,
nálad mindíg tele a fazék.
– hit –
Ha látsz egy szegény családot,
te ne vágold a világot.
Ha jut tőled egy cseppnyi szeretet,
nem élsz hiábavaló életet.
Higgy az igaz szeretetben,
a nagy lehetőségekben.
Ez a legnagyobb befektés,
néhány forint most nagyon kevés.
Általad lesz boldog világ,
hol ember a legszebb virág.
Szemükben meglátod arcodat,
így símogathatod magadat.
17 hozzászólás
Kedves Valika!
Nagyon szociális érzetű ez az írásod!…
Jól levezetted a hontalanok életét…
Csak gratulálni tudok nagyszerű versedhez…
Mind a tartalom, forma, páros rímeid és a tartalom tekintetében…
Ölellek szeretettel: Lyza
Kedves Valika !
Bizony, most kezdődik a hideg idő, nekünk is kellemetlen.Nyűgösek lehetünk, a meleg szobában.Ők akikről írtál, ez az idő még istenes , hiszen ősz van….még ősz.Hamarosan vált az évszak.Kívánom mindenkinek puha takaró jusson , ne hótakaró.Szomorú valóságízű versed meghatott.
Szeretettel:Marietta
Kedves Valika!
Nagyon sok szív van ebben a versben, az, hogy idősíkokra bontod nagyon szimpatikus és egyedi.
Az olvasó megszólítása az érzékeny embereket mindenképp megfogja, viszont ez egy olyan bonyolult szociális probléma, amit nekünk alkotóknak elég nehéz megfogni, s megfelelően tálalni. A szeretet szerencsére egyszerű és tiszta érzelem.
Gratulálok!
Üdv. Metal Koala
Drága Lyza!
A szociális érzékenységem talán abból adódik,hogy ezt láttam otthon.Igaz én is ezt adtam tovább.Nem tudok másként élni.Anyagilag gazdag nem leszek soha,de ezt nem tartom bajnak.Annyi mindíg van amennyire szükségem van,még egy kevéssel több is,- no ezt a többletet osztom szét.Ha mást nem hát szép szót azt tudok adni ameddig a komunikációs képességem megmarad.
Köszönöm elismerésedet .Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Marietta!
Örülök,hogy meghatódtál,tehát megérintett a mondanivaló.Ilyennek gondoltalak eddig is.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Attila!
Örömmel veszem,hogy ilyen fiatalember mint Te olvastad ezt a verset.Ebből gondolom,hogy a felnövekvő ifjuság talán meg tudja oldani ezt a problémát amit itt versbe szedtem.Csakis szívvel lehet,ezt jól látod.De hát szíve minden embernek van.Igazad van abban is,hogy ez egy bonyolult szociális probléma,de nem mehetünk el mellette szótlanúl mi sem akik szóval bíztatunk a jóra.Én a politikához nem értek,ezért a szeretet hatalmával kívánok segíteni.Köszönöm elismerő szavaidat.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
Amikor a címet olvastam, el se tudtam képzelni, mi lesz később… 'míg a végére nem értem.
Annyi melegséggel, annyi érzéssel írtad ezt a verset, hogy egészen elézékenyített. Mindig elszomorít, ha látom a zsákban hordott "vagyonukkal" dermesztő hidegben az embereket. Én úgy emlékszem, hogy az én gyermekkoromban nem voltak hajléktalanok. Vagy csak nem jártam olyan helyen? De a legszomorúbb a mai világban, hogy ezen nem tudnak segíteni, csak kevés ember, aki velük találkozva, néhány fillért-fointot juttat nekik. De mit számít ez? Ettől még megfagynak. Most, a fűtés előtti időben a zárt lakásban is fázom, hát még az, aki egy kapualjban vagy egy utcai padon húzódik össze egy nem is igazán meleg takaróba burkolózva…
Valika! A "hit"-nél egy elütés van: "ne vágold" nyilván vádold helyett. Csak azért jegyzem meg, hogy ki tudjad javítani.
Nagyon szép a versed, bár az ilyen felhívásukkal is javulna a helyzetük:
Szeretettel: Kata
te ne vágold
Kedves Kata!
Boldog vagyok ha tehetek valamit másokért.Tőlem most ennyi telt.A mindennepjaimban is észreveszem a szegény elesett embereket.Segítek ahol tudok.Élelemmel,ruhával,takarőval és más egyébbel.Nemrégen egy családnak szívességi lakáshasználatot kértem és kaptam is.Egy külföldön élő ismerősöm lakását adta a családnak több évre.Azt hiszem ez is dolgom még a visszalévő életemben.Segíteni ahol csak tudok.Ha mást nem akkor szeretetet adok.Tudod,- csak azt viszed magaddal odaátra amit másnak adtál.Próbálom így élni az életemet.A régi időben az én Nagyanyám a koldusnak ha betért úgy csomagolt mint aki hosszu útra megy,- ami volt mindenből egy keveset.Ezt tanultam,ezt adom tovább.A hibát majd javítom,köszi.
Szeretettel ölellek:Vali
Valika!
Meghatóan szép, amit a nekem szóló válaszban leírtál. Bár mindenki így gondolkodna. Hányan vannak, akik tehetnék, de eszükbe sem jut ilyesmi.
Én is, egy tőlem távoli székhelyű alapítványnak küldök időnként meleg holmit, csomagot. Itthon is egy bizonyos helyre szoktam lerakni a tisztára mosott holmit, amit még lehet használni. Azt se tudom, ki viszi el, de biztos olyan, akinek kevesebb van, mint nekem.
Szeretettel: Kata
Kedves Valika!
A versed, egy régi emléket jutatt az eszembe, mikor 10 éves koromba, egy paraszti családnak voltam odaadva mint,… akkor azt mondták szolgáló. Egy reggel mikor megetettük a jószágokat. azt mondta Ignác bácsi, ő volt a gazda, gyere Anti fiam, most megmutatom neked a paraszt ember büszkeségét. Csodálkoztam, nini micsoda baratságos ember lett, munka adás helyett mutat valamit. Kimentünk a búzatáblák közé, és mondta: Nézz szét fiam. ezt mind én vetettem el, apró kis magok voltak, és nézd meg most. Jó földbe vetettem és gondolj mindig rá, az életben is mindig ez a fontos, mit milyen földbe vetsz. És most sok-sok év után megkaptam a választ, Az én első Haikuim is a hajléktalanokrol, jó főldbe vetettem, az Íróklub tagjaiba, mert azóta már sokan irtak róluk, és már segitettek is rajtuk. Ignácbácsi, én magát sokat szidtam akkor, da ott fenn biztossan meghalja most a bocsánatkérésemet. Köszönöm , És Köszönöm neked is Valika
üdv Tóni
KedvesToni!
No most én hatódtam meg a Te írásodon.De jólesett.Köszönöm.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Hova!
Én meg azt gondoltam a címről, hogy…na, mindegy mit gondoltam, de megható képet
festettél a társadalom peremére kerülőkről.
Üdv:napsugárka
Kedves Napsugárka!
Szép a neved .Köszönöm,hogy olvasóm lettél.A cím lehet,hogy félreérthető most,hogy így ráhangolódtam.Más értelmet is mutathat.No azt hiszem értem mire gondoltál,hát ők sem könnyű életet élnek azt hiszem.Talán meg kellene változtatni a címet?Te mit gondolsz?
Szeretettel üdv :hova
Drága Katám!
Örölök,hogy egyformán gondolkodunk .
Szeretettel ölellek:Vali
szép a versed, de kicsit naív, mert az utca nem ilyen, noha iyennek látod, sebaj öszinte vagy ez jó.
Köszönöm a kommentedet,a vers nem igazán szép ,már a téma miatt sem lehet az.Ha Neked tetszik örülök neki.Sajnos én tényleg egy őszinte naív nőszemély vagyok.Hát ez van!
Szeretettel üdv:hova
Kedves Valika:)
Hát erre nem tudok mit mondani.Nap mint nap lárom amint amunkából hazafelé menten ott gubbasztanak esőben szélben hidegben hóban…
Néha mikor megyek viszek nekik meleg teát, meg amit lehet. csepp a tengerben de ugy látom boldogok.
Bologok fedél néllkül is. és mosolyognak, messziről integetnek.. nevetnek felém…..
igazi élet amiről írtál..
szeretettel ölellek
Anikó