Őszi szelek fújnak,
falevelek hullnak.
Lám, mindegyik sárgán
hever a fa alján.
Ám egy dacos levél
megbújt az ág hegyén.
Várván az új nyarat,
félig élve maradt.
Jönnek a hidegek,
ő egyre didereg.
Jeges szél borzolja,
a többit korholja…
Minek estetek le,
reggel, délben este!
Maradtatok volna,
együtt összebújva!
Dacolt hó súlyával,
éles szél gúnyjával.
Kibírta a telet,
vad hóvihart, jeget.
Kikelet gyógyítja,
fényes szél simítja.
Dús esők peregnek,
ő rá is csepegnek.
Bomlanak kis rügyek,
szolgálván új ügyet.
Az élet megy tovább,
öltöztetik a fát…
A tavalyi levél,
így szól az ág hegyén:
Sokat láttam, lehet,
átéltem a telet…
Én már mindent tudok,
levélnek bölcs vagyok.
Búcsúzom gyerekek,
most már elmehetek!
S a tavalyi levél,
nincs már az ág hegyén
Ott fekszik a réten,
most léptél rá éppen…
6 hozzászólás
Kedves Albert!
A rövid sorokkal, de annál többet mondó verseddel, mindig meglepsz. olyan dolgokrol is tudsz egy verset írni, amit egy normális halandó meg sem lát. Olyan jó néha egy szép kis rövid verset olvasni a természetröl, a természet egy játékárol, és néha még az emberek
tévedéseikröl is. Aki nyitott szemmel járja a világot mint te is, akkor ezt meg is látja. Én is már próbáltam, de engem mindig az emberi érzések kötnek le, és mindig az akarom kükönböző formában, emberileg, megmutatni. Lehet nem mindenkinek tettszik, ha valaki valamelyikben magára ismer, de megnyugtathatom,a legtöbbet magamon próbáltam ki.
üdv Tóni
Szia Alberth!
Nagyon szépen megírt történet az életről!
Kicsit szomorkás… Talán csak nekem! Életem most épp olyan hangulattal áraszt el, hogy valóban annak az egyetlen falevélnek helyében érzem magam… Olybá tűnik, hogy lassanként rajtam is keresztüllép az élet.
Depressziós hangulatom "kicsit" elmélyült, de a versed nagyon tetszett!
Szeretettel: Falevél
Kedves Albert!
Egy árva levélkéről ennyi szépet elmesélni – érdekesen, hogy az ember minden szavát és mondatát élvezettel olvassa, ez már művészet! Nagyon szeretem a verseidet, egyet sem hagynék ki szívesen.
Nagyon kedves a történeted.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Toni!
A rövid soros verseknek az az előnye, hogy nagyon könnyű követni és átlátni a mondanivalót. Én is szeretem, de ihletett pillanatok kellenek hozzá, mert nem mindig tudnám megírni ebben a formában a verset.
Neked a lelki dolgok és a filozofikus témakör fekszik leginkább. Ebben tudsz kiteljesedni alkotói szinten.
Üdv.: Alberth
Szia Falevél!
Érdekes, hogy a nickneved épp a versben szereplő falevélre emlékeztet. Kívánom neked, hogy a depressziós hangulatból lábaljál ki minél előbb. Annyi minden van az életben, amiben szépséget találhatsz és kellemes kalandok is alakulhatnak ki számodra. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Szerettem volna festő, vagy szobrász, esetleg grafikus lenni. Tudod a rajzhoz igazán jó tehetségem volt. Még most is tudok portrékat rajzolni, pedig sokszor évekig nicsen ceruza a kezemben. Nos ez nem sikerült, hogy a képzőművészetben éljem ki magam.
Így a versírásban próbálok művészi dolgokat kivitelezni, igaz. egyéni úton és nem korunk szokványos irodalmi divatáramlataihoz igazodva… 🙂
Üdv.: Alberth