Már ünnepel a nagy tömeg,
rajongók hada vár.
Ott extázisban int felém,
sok könnyes szemű lány.
Most autogramot osztok én,
boldog, ki kaphatott,
Megcsókolja a kézjegyem,
míg arrébb ballag ott.
Meglátlak én a tömegben,
te integetsz felém.
Egy fél mosoly az arcodon,
mindennél többet ér!
Már nem látom a sok embert,
hű rajongók hadát.
Mert árva szívem énekli,
a szerelmünk dalát.
Egy fél mosoly az arcodon,
s oly boldog lettem én.
Hogy százezer rajongó,
ezzel fel nem ér!
6 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon kedves, kifejező szerelmes verset írtál.
Dallama, ritmusa van.
Nekem nagyon tetszik!
Üdv: fátyolfelhő
Hát igen, a szerelem már csak ilyen. Néha egy fél mosoly többet ér bárminél! Jó kis verset írtál!
Barátsággal Panka!
Kedves Albert!
Remek szerelmes verset írtál…
Egy fél mosoly a kedvestől többet ér, mint sokszor az ünneplő tömeg!
Ezt ki is fejezte írásod! Gratulálok! Lyza
Kedves Fátyolfelhő!
Ez a versem olyan, mint egy filmrészlet, egy schnitt. El lehet képzelni, ahogy a kamerát forgatják, tömegkép, közelkép. élesítés, premier-plán, stb. A szív érzelmeit azonban megpróbáltam az arcokra írni, a vers ritmusába és rímeibe rejteni. Remélyem, sikerült megoldani a tervet.
Üdv.: Alberth
Kedves Panka!
Néha ilyen a szerelem, ahogyan írod. Igazi vallomásnak szántam, hiszen egy nagy sztárnak könnyű lehet ,,elszállni". Az az igazán szép, ha ilyen kísértő helyzetben is ugyanúgy dobog a szíve valakinek, valakiért.
Üdv.: Alberth
Kedves Lya!
Néha nagy tömegben is magányos valaki. De amikor mindenki őt ünnepli, akkor kell józannak maradni, hiszen a rajongók sokszor csak a pillanat örömét élik, de az igazi szerelem időtlen.
Üdv.: Alberth