ahogy a lenyugvó nap utolsó sugara megszínezi a domboldalt, összezárja szirmait a bennem élő nyár, gondolataimban futnak az emlékek, magához szorít az elmúlás,
egy feledhetetlen régi hang fülembe dúdol ismert dallamot, kitárja lélek-kapuit a szellem, elűzi a komor bánatot…és újra-és-újra visszacseng az érzés, mi akkor – ott – a végtelenben történt: érintés, sóhajok, mint zengő égi harangok, lüktettek kongtak, szétszóródtak…ó de szépek voltak azok a hajnalok…
nem tudtuk merre fut az éjjel, hol áll meg a nap, csak ittuk mohón az illatot, habzsoltuk a rohanó – perceket tékozló pillanatot, s ahogy a vadul tomboló ösztön sziklából forrásként kitört, elfojtott érzelmek fákhoz csapódtak, láncaiktól kínlódtak – még most is gyötör!
s egy mozdulattal felemelt – felhők fölé – tenger öléből a Föld, s örökre átadta égieknek a végtelenben hullámzó gyönyört…
most ezernyi gondom, sorsom velejébe hatol, szürkeség van úrrá lelkemen, a valóság ingó hintáján ülök…de az őszi Nap fényét még ölelem, s hiszem – remélem nem csak áltatom magam –, hogy a Tavasz visszahozza szemembe a fényt, szívembe a bizsergést, a mindent megváltó – örök létű reményt…
6 hozzászólás
Szép ez a vers. S a Tavasz akár télen is elérkezhet!
Szia: én
Kedves sleepwell!
Kívánom Neked:
Tavaszod, már télen jöjjön el…:)
Drága SleepWell!
Picit megrémisztettek a sorok, remélem siet az a tavasz, mert úgy érzem dolga van..))
Gyönyörűen hullámzó, szép sorokat adtál nekünk, csak köszönet érte!
Néha az emlékek, a szép emlékek kiváltképp, "gyötörnek", mert bár szépek….csak végtelenül hiányozni tudnak, és fájni is..(pedig amikor születtek, csupa boldogság volt minden).
Veled érzek, és kívánom, hogy a remény, ami örök, mindig bontson szép szívárványt szívedbe!
Szeretettel, barátod: dinipapa (egy igazi SW kép büszke tulajdonosa)….
Köszönöm szépen kedves Bödön, Dóra és dinipapa:) Örülök, hogy olvastátok:)
Kedves sleepwell!
Olyan rég jártam erre, hogy szinte el is felejtettem, mennyire magával ragadtak a gondolataid néha:) bár nem értem minden szavad, mert bennem biztosan másképp születne meg ez az írás erről a feledhetetlen hangról, de miközben olvastam, mégis megszólalt egy emlékhúr, amely valószínűleg pár hanggal arrébb szól a tiédnél, de ha egyszerre szólnának, gyanítom nem lenne disszonáns;) Jó volt megint itt járni!
Üdv: Áfonya
Köszönöm kedves Áfonya, megtisztelt a látogatásod, örültem szavaidnak:)