…….és mindig megöl a perc.
hangunk zongorán egy terc,
egy dallam,
s ebben a dalban
a fisz: küszöb,
mit foszlat az üszök,
mögötte szakadékba hull a hang.
a mozdulat szétroppantaná,
a vén zongorán….
egyikünk se lép.
fél terc száll feléd
a fisz-en túl
néma marad a zongora.
2 hozzászólás
Egy féltve őrzött szám emlékek áradatát sodorhatja felénk. Nagyon jól ábrázoltad a beteljesületlen szerelmet azzal, hogy a fiszen túl néma marad a zongora.
Rozália
Köszönöm kedves Rozália!:):)
Nagyon jólesett a véleményed!
Szeretettel: marica